1 rész-> Más vagyok,mint a többiek
Márcsak 2 nap van hátra a nyárból. ’91 nyara olyan volt számomra,mint a többi. Itt,Liverpoolban,az Anyámmal és a húgommal. A kis Natalie annyira aranyos.Most megy suliba.Nagyon várja,ellentétben velem.Az osztálytársaim a világ legelevenebb emberei és soha nem akarnak tanulni. Én meg az osztály „furája” vagyok.És nemcsak azért,mert szeretek tanulni: tényleg vannak furcsa dolgaim. Ha mérges vagyok,akkor a radírjaim kipukkadnak.Ez a legfurcsább.Meg például már volt olyan,hogy megálmodtam,hogy mi lesz másnap a matek-dolgozatban. Vagy amikor lángra kapott a szülinapi tortám júniusban,mert annyira örültem neki…Anya meg sikítozott.
Valami fog ma történni.Érzem. Ideges is vagyok miatta.Anya is feszült,mintha valamit titkolna.El is küld a játszótérre Natalivel:
-Miért én menjek?-kérdem,pedig tudom,úgyis mennem kell.
-Mert vannak kötelességeid,Laura!Most az a kötelességed,hogy engedelmeskedj, és levidd a húgod játszani.
Natalie egész úton csacsogott.Néha nagyon idegesít,de nagyon szeretemhallgatni a hangját.
-Mutattam már neked az új füzeteimet? A nyuszis a legaranyosabb.
-Nat,legalább 5 füzeted nyuszis! Melyikre gondolsz?
-A kék fülűre,aminek piros a szája! Az a legcukibb!
-Az tényleg ara..-és megláttam Nat apját,Robertet ahogy új feleségével ott figyeli fiúkat a téren.Rosszul lettem. Anyám és Robert 2 éve váltak el,de nagyon csúnyán.Ugyan én nem az ő lánya vagyok,mégis nagyon megviselt. Apámként szerettem. Az igazi apámat nem ismerem,Anya nem mond róla semmit.
-Apaaa!Apaaa!-hallom ahogy Nat visítva rohan az apjához,úgyhogy én is követem.
-Szia Kincsem!De csinos ruhád van!Szia Laura!-köszönt Robert.
-Szia Robert!Csókolom! Nat,menjél játszani!
Nat értetlenül néz rám.
-Mindjárt jövök,jó?-ngyon megdöbbent milyen mérges a hangom.
-Laura,szeretném neked bemutatni a feleségemet,Emilyt.
-Csókolom!
-Kérlek ne „csókolomoz” Laura! Ó Robert,nagyon aranyos a kis Natalie!-kiált fel.
-Laura,szeretnék beszélni Annával(Anyám) a napokban.Szeretném,ha egy hétre átjönne hozzánk Nat.
Mi?El akarja vinni Nat-et?Azt nem! Bár ez nem rajtam múlik.
-Hát akkor lenne jó,ha minimum 2 hét múlva vinnéd,hogy belerázódjon a suliba.Ez neki nagy változás.-ennyit bírtam kipréselni magamból,ami még illemtudó.
-Rendben,akkor majd beszélek Annával.Szia!
Viszlát!Mondtam magamban,majd elindultam Nat felé,épp hintázni készült. Elkezdtem lökni a hintát,persze csak olyan magasra,ami még biztonságosnak nevezhető.Persze Nat mindig magasabbra akart menni.
Fél óra múlva elege lett a hintázásból.Én azt csodálom,hogy eddig bírta. Elindultunk hazafelé.Nat észrevett egy kóbor macskát és rohant hozzá,hogy megsimogassa.Én meg utána,hisz ki tudja,mit kaphat el egy kóbor állattól.
-Natalie,állj meg! Ne simogasd meg azt a macskát!Nat!-és finoman rácsapok a kezére,ami senkinek se fáj.
-Sicc!Hallod macsek!Sicc!-így kiabálóztam vele.
-Miért kergetted el a cicát?Aranyos cica volt.-fakadt ki Nat.
-Azért Natalie mert ez a cica kóbor cica,és ki tudja,lehet,hogy beteg. Gyere,menjünk haza.
Nat hazafelé menet a karomban elaludt.Mire hazértünk,már annyira fájt a karom,hogy csak bekiabáltam Anyunak:
-Szia Anya!Mindjárt jövök,csak lefektetem Nataliet,mert elaludt a karomban!
Oda tettem mellé kedvenc plüss nyusziját,amivel aludni szokott.Még mindig nem válaszolt Anya. Pedig mindig szokott kiabálni,sőt szidni,ha elalszik hazafelé Nat.
-Anya!Hol vagy?-és ekkor a nappaliba megláttam anyám mellett, egy idős,öreg nőt, aki valami talárszerűségben és süveggel volt. Elég érdekes figura.-Jó estét!
-Jó estét Miss Simons!McGalagony professzor vagyok A Roxfortból.
-A .. honnan? Roxfort? Nem ismerek ilyen iskolát.-És akkor leesett.Persze kellett hozzá ennek a McGalagonynak a ránézése Anyámra is.-Anyaa! Mit titkolsz?
-Semmit,Kicsim,semmit.Nem tudom,mit keres itt ez a nő.Kérem,távozzon!
Láttam Anyámon,hogy tudja,csapdába került.És hogy ki fog derülni,mi az a Roxfort.
-Gondoltam,hogy nem mutatja meg a levelet a lányának,Mrs.Knock! Azért vagyok itt,hogy megmagyarázzam.
-Erre nem kell semmilyen magyarázat! Az én gyerekem nem bolond! Nem idióta!-fakadt ki Anyám.Húú! Még jó hogy nem vagyok idióta.-Menjen el innen! Laura nem megy magával sehová! Ő normális!
-Kérem,Mrs.Knock, hiába ellenkezik, ha kell a lánya erőszakkal is eljön velem a Roxfortba!-már láttam,hogy McGalagony is kezd ingerült lenni.
-De mi az a Roxfort? Egy idősek otthona?Vgay egy diliház?Esetleg iskola?-jogos kérdések,nem?
-Mrs.Knock és Miss Simons figyeljenek ide!Különösen maga.-bök rám.- A Roxfort egy nagy múltú iskola ahol ifjú varázslókat és boszorkányokat tanítunk.-Döbbenet ül ki az arcomra,és ezt észreveszik.-Igen,Miss Simons,maga boszorkány. És az a levél,amit az édesanyja nem adott oda Magának,abban a tankönyvlista és a tájékoztató volt. Ettől az évtől Miss Laura Simons,maga a Roxfort Boszorkány-és Varázslóképző Iskola tanulója.
-Nem!-ordít fel Anyám-Laura nem megy sehova!Ő nem boszorkány! Ő egy normális kislány! Laura menj fel a szobádba!
-Mi?Nem!Anya addig nem megyek fel,amíg nem tisztázom ezt. Pill.Szóval,- fordulok McGalagonyhoz- én boszorkány lennék? Olyan aki seprűn repül, és varázsol?
-Igen,Miss Simons. Maga is észrevehette már ennek a jeleit.
-?..Várjunk csak..- és akkor felrémlik: hát persze,a torta! Meg a radírok!- Szóval a tortám ezért gyulladt ki? És a radírjaim is ezért pukkadoznak ki mérgemben?
-Igen Miss Simons. A Roxfortban azt is megtanulja,hogy tudja kontrollálni ezeket az érzelmi varázslásokat, és helyette a pálcáját használja.
-És az Anyám boszorkány?-nézek Anyámra,aki dúlt-fúlt mérgében.
-Én? Nem mondj már ilyen hülyeséget,Laura.Te elhiszed ezt a mesét,amit ez a hölgy mond?-néz rám. Látja rajtam,hogy mindent elhiszek a nőnek.-Kicsim, nem lehetsz ennyire naiv! A torta az egy véletlen baleset volt!
-Gyerünk, próbálja csak megmagyarázni a lányának,hogy baleset volt! Miss Simons, az anyja mugli,vagyis varázserővel nem rendelkező ember.
-De..akkor én hogy lehetek boszorkány?Nem értem. Vannak esetek,amikor muglik is szereznek varázserőt?-,még én sem hiszem,hogy lehetséges ez. Bár ahogy ránézek McGalagonyra rájövök,hogy helyeset montam.- És most? Mennem kell abba az iskolába?
-Igen. Induljon fel csomagolni,holnap megveszi az összes tankönyvét az iskola költségén.
-Laura nem megy sehová!-szól közbe Anyám.
-De igen Anya! Tényleg boszorkány vagyok,bár ez még nekem is fura. Mennyi időre csomagoljak?
-Egy évre. De úgy,hogy vesz majd magának egyenruhát.
-Laura,meg ne próbáld!
-Anya! Nem tudom elmagyarázni,de érzem és tudom,hogy tényleg boszorkány vagyok. Hagyj elmenni.- és felfutottam a szobámba. Ott volt egy érdekes,ládaszerű bőrönd. Rögtön rájöttem,hogy ebbe kell pakolnom.
Lent hallotttam,ahogy anyám veszekszik McGalagonnyal. Én meg,pakolás közben, elkezdtem sírni. Igaza volt az osztálytársaimnak: tényleg más vagyok,mint a többiek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
